Önismeret

Ha süllyed a csónakod, ne úszni tanulj meg, hanem repülni!

“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”

(Tatiosz)

A befelé fordulás egyáltalán nem fordulás. Amikor befelé mész, akkor nem mész sehová. A befelé fordulás mindössze annyit jelent, hogy eddig folyton a vágyaidat kergetted, üldözted és hajszoltad, és a végén mindig csalódnod kellett. Mert minden vágy szenvedést von maga után, mert a vágyak sosem hoznak beteljesülést. Soha nem érsz el sehová, a kielégülés lehetetlen. Amint megérted, hogy a vágyak kergetése sehová nem vezet, egyszer csak megállsz. Nem erőfeszítés következtében állsz le... mert ha szándékosan fékezed le magad, akkor ismét elkezdtél rohanni, csak most egy másfajta módon - még mindig vágyakozol; lehet, hogy most a vágynélküliségre vágysz, de ez is vágy.

Ha erőfeszítéseket teszel, hogy befelé fordulj, akkor azzal pont kifelé fordulsz. Minden erőfeszítés csak kifelé sodorhat téged.

Minden utazás kifelé irányul - nincs befelé vezető út. Hogy tudnál befelé utazni? Hisz már most is ott vagy: amint elmozdulsz onnan, kifelé mozdulsz. Mikor megállsz, az utazásnak vége; amikor elmédet már nem ködösítik el a vágyak, akkor bent vagy. Ezt értjük befelé fordulás alatt. De ez nem befelé fordulás - egyszerűen csak nem mész többé kifelé.

A lélek akkor öregszik, ha már csak a földön járnak a vágyai, szárnytalanul. (Ancsel Éva)

A legtöbb idődet saját magaddal töltöd el, és nem mindegy, hogy ezt hogyan teszed. Nagyon nem mindegy az, hogy mennyire és hogyan tudod saját magad elfogadni, mennyire vagy tisztában saját magaddal, hogyan látod magad kívülről, mennyire értékeled magad, és még sorolhatnám.

Jó, ha tisztában vagy a téged mozgató vágyakkal, ha tudod azt, hogy ki vagy.

Tényleg. Tudod, hogy ki vagy?

Biztos, hogy az vagy, akinek hiszed magad? Vagy csak a saját vagy a környezeted elvárásainak megfelelően építed fel azt a világot, amire azt mondod: ez én vagyok.

Szereted-e magad eléggé, bátor vagy-e eléggé, hogy megválaszold?

Az önismeret lépcsői

Jó nagy adag bátorság kell ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni önmagunkkal, a saját önaltató hazugságainkkal, az önmagunkról kialakított képpel, a mások rólunk alkotott véleményével, azaz hogy szembesülni tudjunk azzal. kik is vagyunk valójában. Ez az önismeret első lépcsőfoka.

Ha megértjük magunkat, ha befelé figyelünk, ha képessé válunk, hogy megfigyeljük a saját belső csendünket, akkor elmondhatjuk, hogy elindultunk az önismeret cseppet sem könnyű útján

Ha elkezdjük megérteni magunkat, a félelmeinket, a vágyainkat, a mozgatórugóinkat, melyek szinte már- már ösztönösen határozzák meg a cselekvéseinket, jó úton haladunk.

Az önismeret következő lépcsőfoka a tudatosság. Amikor ez megtörténik, akkor válunk majd képessé arra, hogy megértsük embertársainkat, és megszülethet bennünk az együttérzés, lecsendesedik belül, letisztul minden s elérkezünk a belső csendhez. Amin túl ott van a Forrás.

Napjainkban az emberek zöme egyelőre az önmegvalósítás és nem az önismeret útján halad.

Azonban az önmegvalósító ember is többféle lehet.