Pszichoszomatika

„A miénket megelőző minden kultúrában és gyógyító hagyományban a gyógyítást az energia mozgósításával valósították meg”

(Szent-Györgyi Albert)

Mi történik, ha valaki megbetegedik?

Az orvosok előadnak egy nagyszabású színjátékot, amelynek az a célja, hogy a beteg totális regresszióba süllyedjen (vagyis kiszolgáltatott gyermekké váljon) és maradék önrendelkezését is feladja (pizsamába öltöztetik, fekve kell hallgatnia, hogy mit társalognak felette vizit közben az orvosok, ráadásul érthetetlen nyelven, stb.). A beteg így valóban "pácienssé", azaz "türelmessé" válik...

A betegség is egyfajta rituálé: a test arra kényszeríti az embert, hogy új utat keressen. A cél az, hogy ezt a rítust tudatosan éljük meg. Ha tehát a betegségünk arra kényszerít(ene) bennünket, hogy pihenjünk, akkor pihenjünk tudatosan és élvezzük ki ezt a pihenést; fontos, hogy ne legyen lelkifurdalásunk, mert az az allopátiás szemléletben gyökerezik.

Sokszor előfordul az, hogy valakit nem lehet teljesen meggyógyítani. Ez nem tragédia, sok mindennel együtt, amit tudatosan megél az ember és amitől tanul, közelebb kerül önmagához. Az önmegvalósítás végülis azt jelenti, hogy az ember különböző utakon (pl. betegségek, archetípusok stb.) megismeri saját lehetőségeit, saját korlátait, vagyis saját magát, integrálja személyiségébe az árnyékba süllyedt részeket és tudatosan megéli, kiéli őket. Megismeri mélyebb önmagát, és rajta keresztül a világot. Tulajdonképpen elkezdi járni a saját útját.

A kínaiak azt tartják, hogy a hosszú élet titka egy betegség.

Test-lélek-szellem egysége

Az analógia törvényére vezethető vissza: a durva anyagi sík mindig a finomabb szellemi sík leképeződése. Az ezoterikus tanítások az embert anyagba zárt szellemnek tekintik, és lényét három nagy síkra osztják fel: testre, lélekre és szellemre. Alaptörvénye: a szellemi minőség határozza meg a lelki és testi minőségeket, de a szintek között létrejönnek kölcsönhatások. Azaz, alapvetően a tudat határozza meg a fizikai létet, de a testi lét is visszahathat a tudatra. A szellem és a test megfelel a szellem és az anyag poláris ellentétpárjának, a lélek pedig a közvetítő, összekötő elem a két véglet között. E hármasság kezelésében figyelembe kell venni az univerzum másik nagy tanítását: az egyensúlyt. Az a legideálisabb, ha az ember nagyjából egyszerre fejleszti magát mindhárom szinten. Ezzel meg tudja őrizni az egyensúlyát, viszonylag közel marad saját középpontjához, és így veszít a legkevesebb energiát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki megért, megtapasztal egy univerzális törvényt, akkor azt át kell ültetnie a hétköznapokba is.

A testben, mindig a tudat információi manifesztálódnak, ezáltal láthatóvá, érzékelhetővé válnak. Az, hogy a pulzus, a szív bizonyos ritmust követ, hogy a test hőmérséklete állandó, hogy a mirigyek hormonokat ürítenek vagy a test ellenanyagokat termel, nem magyarázható magából az anyagból, akárhogy is szeretnénk. Ez a pszichoszomatika alapvető kiindulási pontja.

A test működése mindig azoktól az információktól függ, melyeknek kiindulópontja az emberi tudat. A különféle testműködések harmonikus összjátéka során jön létre azután az a minta, amelyet egészségnek nevezünk.

A betegség olyan emberi állapot, amely arra utal, hogy tudatunk szintjén valami nincs rendben, illetve nem harmonizál. A betegség tehát azt jelenti, hogy letértünk a harmónia - az egyensúly - útjáról, illetve kérdésessé tettünk egy addig kiegyensúlyozott rendet. A harmónia zavara azonban mindig a tudatban, az információk szintjén áll fenn, a testben csak megmutatkozik. Félrevezető tehát azt állítani, hogy a test beteg! Beteg csak az ember lehet - s betegsége testében, mint tünet jelentkezik.

A betegségnél mindig fel kell tárni, mi az, amit a lélek üzenni kíván testi szinten, mi az, amit fel kellene ismerni, mi az, amin változtatni kellene.

Maga a tünet nem más, mint jelzés, s mint információhordozó. Megjelenésével életünk addigi folyását megszakítja, s arra kényszerít bennünket, hogy figyelmet szenteljünk neki. A tünet azt jelzi, hogy teljes emberként vagyunk betegek, azaz, belső lelki erőink zökkentek ki egyensúlyukból. A tünet tudatja velünk, hogy valamire szükségünk van, hiszen ha nem lenne szüksége semmire, egészséges lenne, azaz egész és teljes. Ebben felbecsülhetetlen értékű- segítség a pszichoszomatika, pszichoszomatikus tanácsadás, miszerint segítségével megtalálhatjuk, megfejthetjük, hogy mit akar üzenni betegségünk.

A pszichoszomatika semmi más, mint rávilágítás. Segít, hogy észrevegyük a bennünk zajló folyamatokat, segít abban, hogy megálljunk, ne meneküljünk tovább önmagunk elől, hanem nézzünk szembe a valósággal és végre kezünkbe vegyük a sorsunkat.

Mindig együttes munka, közös rétegfejtegetés, amely során a kliens és a tanácsadó együttesen próbálják feltérképezni a lélek és a test egységét, megfejteni a fennálló betegség szimbolikus üzenetét. Különböző hipnoterápiás módszerekkel visszaállítják a tudat egyensúlyát, s mintegy léleküzenet beépül a kliens mindennapjaiba.

A pszichoszomatika eredményes kiegészítője a hagyományos orvoslásnak.

A pszichoszomatikus betegségelemzés hipnózissal párosítva rendkívül hatékonyan képes előmozdítani a gyógyulást, de nagy kitartást igényel. A betegség és a gyógyulás olyan fogalompár, mely kizárólag a tudatra vonatkozik, a testre nem alkalmazható - a test nem lehet sem beteg, sem egészséges. A testben csak a megfelelő tudatállapotok tükröződnek.

Másként gondolkozni…

Betegségeink szolgálnak minket, betegségeink információkkal látnak el mindenkit, kérdés az, meglátjuk e, képesek vagyunk e tudatosítani, felfigyelni ezekre az üzenetekre.

"Eljön majd az az idő, amikor szégyennek számít a betegség,
mert a rossz gondolatok kivetülését látják benne."
(Wilhelm von Humboldt)

Forrás: Rüdiger Dahlke, Jankai János