Regressziós hipnózis

A regresszió szó visszalépést jelent. A hipnózis pedig olyan módosult tudatállapot, amelyben a hipnotizált „visszalép”, regrediál arra a fejlődési szintre, amelyben a főszerep nem a nyelvé és a tudatos, racionális gondolkodásé, hanem a képeké és szimbólumoké, amelyekre költőien szokás azt mondani, hogy „a tudattalan nyelve”.

Persze amikor éber tudati állapotban vagyunk, akkor sem maga a valóság az, ami a fejünkben van, hanem szimbólumok: olyan képek és fogalmak, amelyeket a saját előzetes tapasztalataink (személyiségünk, meglévő megismerési sémáink stb.) és a valóság alapján kialakítottunk.

Amikor például egy katedrálisra gondolunk, nem maga a katedrális van a fejünkben, hanem a katedrálisról kialakított szimbólum jelenik meg lelki szemeink előtt.

Gyakori jelenség hipnózisban, hogy vagy spontán módon vagy a hipnotizőr utasítására fellép az életkor-regresszió jelensége. Ilyenkor fordul elő az, hogy például a negyven éves alany elmeséli, hogy az iskolában van, előtte nyitva a könyv, kint májusi napsütés (holott ténylegesen esik az eső, november van). Elmondja, hogy a tanító nénit Angi néninek hívják, kilóg a kombinéje, ahogy odahajol a padhoz ellenőrizni a leckét. E bámulatosan részletes beszámolóról utóbb bebizonyosodhat, hogy megfelelnek a tényeknek, noha alanyunk ébren, ha bottal verik, se tudta volna felidézni egykori tanítónője külsejét.

Az emberi emlékezet nem a valóság dokumentációs központja és a regressziós hipnózis során alkalmazott hipnotikus életkor regresszió sem az események mechanikus visszajátszása. Amiről az ember hipnózisban beszámol, az nem más, mint az ő saját valósága. A külső valóságnak a saját személyiségének, emlékezetének, felejtésének szitáján átrostált valósága, mely egymásra íródott korábbi és későbbi valóság megtapasztalásaival. Innentől kezdve lényegtelen, hogy mi, hogyan és tényleg úgy volt-e. Az ő valóságában a történet úgy igaz, így alkotja meg a történetét, magyarázza múltját és jelenét. Nem számít más, csak az, hogy a hipnotizált személy által megélt és elmondott valóság a tényleges valóság, az ő valósága. A hipnotizőr ezt a valóságot fogadja el, így elfogadva magát a klienst és az élményét. De sosem kezelheti szakmai szemmel nézve tényként. Nem teheti, mert az események egyrészt nem az objektív valóságot tükrözik, másrészt mert a terapeuta nem a múlt oknyomozó riportere, hanem az a dolga, hogy segítse élhetőbbé tenni a jelent.

Korregresszió segítségével kideríthetjük, mikor blokkoltunk le egy olyan esemény folytán, amely ma is befolyással van ránk. Eljutunk a probléma gyökeréhez, felszínre kerülnek a mélyen rejlő okok Az elvégzett korrekciókkal helyreállítható az energiák szabad áramlása, a negatív múltbéli eseményekhez fűződő érzelmi töltést semlegesítjük, másrészt pozitív irányba módosítjuk. A továbbiakban a korrekciók segítségével pedig a felszín alá hatolva, a tudatalattiban keletkezett blokkokat tudjuk feloldani és jelentésüket feldolgozni. Mivel a módszer a probléma okát a gyökereknél keresi meg, és az oldás is itt történik, jövőnk már olyanná válhat, amilyenné tenni szeretnénk. Tehát az oldással feloldjuk a blokkokat és a viselkedésminta-, hiedelem- vagy hitrendszer gátakat.

Gyakran azért sem veszünk észre egy lehetséges alternatív megoldást egy adott szituációban, mert maga a probléma, konfliktus, kihívás annyira stresszel bennünket, hogy maga a stressz folyamat is blokkolja a kiút meglátását. A kineziológiai korrekciók segítségével már a kezelés elején oldjuk a stresszes állapotot és így képessé válik a kliens a problémájának konkrétabb megfogalmazására, tudatosítására. A megoldás azért is rejtve maradhat előttünk, mert valamilyen korlátozó hiedelem vagy hitrendszer gátolja a tisztánlátásunkat. A korlátozó hiedelem vagy hitrendszer, olyan téves, stresszhelyzet által “tanult”, többnyire vélt igazság, ami voltaképpen nem igaz, és amire semmi szükségünk ahhoz, hogy harmóniában éljünk önmagunkkal.

A regressziós terápia egyfajta belső utazásra hívja az embert. Megtudhatunk, megérthetünk magunkról olyan dolgokat, hogy miért viselkedünk bizonyos helyzetekben mindig ugyanúgy. Például miért választunk magunknak mindig hasonló karakterű partnert, holott szenvedünk tőle minden kapcsolatunkban. Miért nem sikerül lefogynunk, vagy miért van bennünk kényszeres megfelelni akarás. Ha tudatosítjuk és megértjük tetteink mozgatórugóit, sokkal könnyebben oldjuk meg problémáinkat. A kezeléseken résztvevők sokszor hatalmas változásokon mennek keresztül. Nemcsak testi panaszaik szűnnek meg, de életük is gyökeresen megváltozik. Rendezik kapcsolataikat a szüleikkel, vagy partnerükkel, megerősödik az önbecsülésük, meg tanulnak nemet mondani. Feldolgozzák, elengedik félelmeiket, képesek pozitív jövőképet felállítani maguknak.